A rabszolgatartók számára mindig a szabadnak született rabszolgák jelentik a legnagyobb veszélyt. Mivel a rabszolgák természetes utánpótlása nem fedezte a római rabszolgatartók igényeit ezért állandó behozatalra szorult Róma. A rabszolgasorban született csecsemők közül sok nem érte meg a felnőtt kort, az embertelen bánásmód, éheztetés, a felügyelők kínzásai, egészségtelen elhelyezés következtében. Egyes speciális feladatokra, köztük a gladiátor viadalok céljaira pedig a szabadon születettek sokkal alkalmasabbak is voltak. A trák Spartacus, állítólag azért került a Capua város melletti gladiátor iskolába, mert egy szicíliai kénbányában átharapta egy őr bokáját. Az iskola tulajdonosa azonban túl veszélyesnek tartotta, ezért elhatározta, hogy az első adandó alkalommal - jó árért persze, megszabadul a veszedelmes tráktól, olyan küzdelem elé állítva, melyben nem nyerhet. Ellenfele egy szigonyos néger numidiai rabszolga lett volna, aki addig minden ellenfelét megölte. A párviadalom váratlan dolog történt. Spartacus nem volt hajlandó a négerre támadni, hogy haláltusájával a gyűlölt római urakat szórakoztassa, a néger látva, hogy Spartacus nem védekezik lándzsájával a páholyban őket néző előkelőkre támadt, az elhajított szigonya a páholy padlójához szögezte az egyik előkelő római hölgy ruháját. A viadal félbeszakadt, a négert megölték az örök, de a halála felrázta a sorsukba beletörődött gladiátorokat, akik Spartacus vezetésével még aznap éjjel megszöktek. A római helyőrség parancsnoka két chorsot küldött a vagy 70 rabszolga elfogására, akik a Vezúv sziklás oldalában egy szakadékos részen csapdába estek. A római katonák nem akartak utánuk menni, gondolván, hogy víz és élelem híján a rabszolgák néhány nap múlva megadják magukat.
A Vezúv oldalán akkoriban vadszőlő is termett. Spartacus és társai, akik között nők is voltak, ezekből a szőlőindákból fontak kötelet, és leereszkedtek a szakadékon a római őrök hátába. Meglepték őket, és legyilkolták a katonákat. Ezáltal a rabszolga fegyverek helyett, valódi katonai fegyverekhez jutottak. Az első győzelem híre futótűzként terjedt Itáliában a patríciusok a vidéki birtokaikról a városokba menekültek. Spartacus és társai észak Itália felé vették az irányt. Nemcsak rabszolgák csatlakoztak tömegesen hozzá, hanem a római uralommal elégedetlen romai polgárjoggal nem rendelkező itáliai szabadok is.
A rabszolga sereget semmi nem tudta megállítani, elérték a Pó-alföldet. Ezzel Spartacus lehetővé tette, hogy seregeivel menekülő rabszolgák tömegei elhagyhassák Itáliát. Ekkor még messze nem ellenőrzi Róma a Földközi-tenger egész térségét. Maga a sereg azonban nem hagyta el Itáliát, Spartacus célja ugyanis nem a szökés volt, hanem Róma elpusztítása. A megműveletlenül maradt, vagy felperzselt itáliai termőföldek miatt, Rómában élelemhiány lépett fel, amit csak a tengeri import pótolt.
Hogy szövetséget kössön a Földközi-tengeri kalózokkal, kísérletet tesz a rabszolgasereg Bridisium elfoglalására. Ez nem sikerül Spartacusnak, mire megpróbál Szicíliába átjutni, de ehhez nem kap segítséget a kalózoktól. Spartacus ekkor megpróbál erősen megfogyatkozott seregével Rómára támadni. Ezt a sereget veri meg Crassus római hadvezér. A római történetírók ezt a győzelmet erősen felnagyítják, pedig valójában ekkora már csak a lázadók maradéka van Itáliában. Spartacus haláláról is megkérdőjelezhetőek a hírek, hiszen a római szokások szerint az ellenség vezérét, főleg ebben az esetben, élve kellet volna kézre keríteni, hogy a győztes hadvezér diadalmenetében vezessék be Rómába. Ezt ezúttal nem tudta megtenni Crassus.
A rómaiak még attól sem riadnak vissza, hogy az elfogott rabszolgákat a Róma és Capua közötti úton keresztekre feszítsék.
Mindez arra vall, hogy a Spartacus felkelés alapvetően megrendítette a Római birodalmat.
Ennek következtében rengeteg rabszolga megszökött. Másrészt óriási károk keletkeztek, harmadrészt a római légiók nimbusza köddé vált. A rabszolgatartókat az újabb lázadástól való félelem az emberségesebb bánásmódra kényszerítette. Ez a rabszolgatartó birtokok jövedelmezőségét is kedvezőtlenül befolyásolta, különösen azért, mert a rabszolgák ára magasba szökött. Ezért is rendkivüli Crassus vérengzése. Rómának újabb hódításokra van szüksége, és meg kell erősítenie a hadseregét is, és a helyőrségeket. Ez tovább növeli a katonai diktatura kialakulásának veszélyét.